REGÉNY

Kilenc kis táviró-kisasszony

Oly aggódalmas reggel óta;

Lesik a jelzést: "Semmi, semmi!"

"Ah, jönne bár! Fordulna jóra!"

És illan a perc, száll az óra.

Egy tiszti szolga hozta reggel,

"Válasz fizetve..." - a szöveg:

"Ha nem jő hír, hogy megbocsátott

Ma délig; - jól van! Nem szeret!

Egy kis golyó... Adieu! Megyek!"

Ah, - tízre jár! (A hadnagy úr most

Gyujt káromkodva egy szivarra,

Biztatja bőszen a szakaszt, hogy:

"Át! Jobbra nézz - és indulj balra!")

"- Tíz óra, hajh!" - "Ma délre halva!"

"Beszterce!" - "Semmi! Gabnaárak!"

"Ez az! - Ujsághírek csupán!"

Az arcuk ég, a szemek könnybe,

Úgy les szorongva mind a hány,

- Kilenc kis szorgos, szürke lány.

"- Tíz óra!" (Valaki e percben

Hölgyére gondol - mosolyog.)

- "Oh, végre!" És megcsuklón, félve,

Mint síró asszony remegése,

Zörren a gép, - s kopog, kopog:

- "Nem haragszom! Rád gondolok!"

A fülledt terem egy sóhajtás,

A zörgő munkazaj pihen...

- S villanó, - fátylas szárnyon szállva

Átcsillan a regény varázsa, -

Rejtett, szerelmes, idegen -

Kilenc szegény, jó kis szíven.