Reggel van, fényes reggel

Reggel van, fényes reggel,

de látszik a holdvilág -

Mi tart még téged ébren,

miért nem tudsz meghalni, holdvilág?

Csorg a fény, ád az Isten

még pár szép őszi napot:

s te ott fönn, halk kisértet,

az élet zaj-zenéjét hallgatod?

Nem félsz az erős Napnak

féltékeny szemeitől,

aki minden sötétet

éltet és minden fényeset megöl?

Nem bánt hogy a fű ujját,

a fa ezer tenyerét

s a virág szomjas arcát

felé fordítja mind és nem feléd?

Tudod, hogy a halottnak

élnie rettenetes,

mégis sápadt világod

a földre néz és az életre les!

Eredj vissza az árnyak

közé és add hírül ott,

hogy megyünk mind utánad,

megyünk bizony, megyünk, hisz itt se jobb...