REGGELI FÉNY

Ha reggeli fényben elindul a táj

remegése, fuvalma: a kecs puha bolyha

s mert még teli szender, rajzik a báj

és mintha folyónknak a mélye se folyna,

ugy játszik a felszin - szedd össze magad,

botor emberkém, hiszen én se gyanitnám,

hogy épp nem a hajnali mennybe ragad

e jól sikerült angyal-hamisitvány!

Csupa csin, csupa pír, csupa kár,

csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás -

most érted: ha reggel a csürhe kijár,

mért káromkodik mindig a kondás.

Beh megölelnéd! Ámde ne vedd

kebledbe e tündét - mire maradsz, ha

ártatlanul fölfalja szived,

mint zsenge buzát a szőke malacka!