Régi költő

Tavaszi temetőben jártam

S egy költő sírjára találtam...

Rezeda nyílik most porából,

Mint régen ének ajakáról.

Fiatal lány ült hantja mellett

És olvasott sok régi verset.

Szemében boldog könnyek égtek.

Éreztem: ez az örök élet.

A nap haját aranyba szőtte,

Nefelejcskék ég nyílt fölötte!

A költő szíve lenn a porban

Megdobbant erre porladóban.

És suttogott a rezedákban:

Eljöttél, akit várva-vártam!