Régi könyv

Remegő szájjal és lassan

betűztem volt egy régi tiszta könyvből

és ott olvastam:

Az Úristen a teremtés előtt

egy nagy fehér lapot terített

maga elé

s megjelölé

azon a lankát, a mezőt

dombot, folyót és havas hegyeket:

Így tett Isten a teremtés előtt.

Ezen egy kicsit elmerengtem

és az jutott eszembe:

Vajjon Isten az, aki befogat

ítéletes nagy vörös kocsijába

s dörgőn vágtat az emberekkel szembe

s roppant kék ceruzájával

Ő húzza meg a honhatárokat?

Ezen egy kicsit elmerengtem...

Lelkembe zajgott szép, halotti tor...

És ezalatt az ősi fóliánsot

lassan, szitálva, belepte a por.