Régi nyári éj

Fekete jegenyék között

Pirosan kelt a nyári hold,

A táj bársonyba öltözött,

A Tisza csöndben szunditott.

Majd, mint az ezüst, fényleni

Kezdett a boglyák bús sora.

Az egész földre ráborult

A ragyogó éj mámora.

Szikráztak fönn a csillagok

És lenn a rőt pásztortüzek:

Az ég és föld szerelmesen

Egymásnak titkokat üzent.