Régi operett

A zenekarban bujkál, mint az erdőn

A kis madár, egy pajzán, buja dallam,

A hegedűk is fölsírnak merengőn

S egy szőke tündér mosolyog a karban.

A félhomályos nézőtér zugában

Elálmodozva nézek föl a fénybe,

A gyönyörű és talmi ragyogásra

S eszembe jut múltam szép szőkesége.

Míg gyöngyöznek a trillák és a lallák,

Föltámad bennem a tűnt fiatalság,

Mikor még szín volt és fény volt az élet.

S hogy tapsviharba hal a boldog ének,

Szemem lehunyva én Őt újra látom,

Ki életem volt egykor és halálom.