Régi parancs új versekben

A pókhálókat nem kell összetépni,

ha harmatcsepp-gyémántos

tavaszi napsugárban

kifeszítve állnak – –

Csak hadd örüljön keresztes szövője,

s nézzen a fényes tündérpalotából,

mint fekete madárszem,

bizakvón előre! –

A pókhálókat nem kell összetépni.

Ha olykor két szem vágyakozva néz rád

s te nem szereted őt,

ne legyen abból ellenedre kész vád

az ő szívének bírája előtt,

legyél iránta csupa, csupa jó,

nevess felé egy életen keresztül

cirógasd meg, ha félve összerezdül,

hogy ne mondhassa:

álomromboló!

A szívem szava szól a te szívedhez,

ha ki megérti könnyes szemmel érti:

ragyogó álmot

tarka pókhálót

nem szabad soha soha összetépni.