Régi szálloda

Van Budán egy vén szálloda,

abban van egy öreg szoba,

papir helyett faburkolat

lepi magassan a falat;

itt minden barna és aszú,

vén bútorokon rág a szú.

És e szobán ül egy titok,

melyet ki tudja, hogy tudok?

s nem babonából, Istenem!

de nem hálnék meg benne, nem!

Itt hajdan gyilkosság esett -

és a sötét faburkolat

alatt

nesz nélkül bomlik a hulla.

Itt minden barna és aszú,

vén bútorokon rág a szú.

Itt hajdan gyilkosság esett,

mit a törvény se keresett,

mert messziről az áldozat

jött és magával pénzt hozott,

s nem volt környéki ismerőse:

kirabolá a vendéglőse,

s meggyilkolá s elhantolá

a fal alá, a fa alá,

jól illeszté a barna deszkát,

míg neje tartotta a gyertyát

s bár saját kőmüvesse volt,

a tábla rejti, mit vakolt -

és a sötét faburkolat

alatt

nesz nélkül bomlik a hulla.

És e vendéglős unokája

ma gazdag polgár s közbecsült,

s a szálloda legtöbb szobája

már megmodernigényesült;

de - bár nehányban - megmaradt

a régi bútor s burkolat,

melyekre ha kigyúl a villany,

otthontalan vendégül villan.

S sok vendég ottan költözik,

vetkőzik, meghál, s öltözik

vagy meglakik, hosszabban is,

minden szobában... abban is,

s nem sejtenek tragédiát -

és a sötét faburkolat

alatt

nesz nélkül bomlik a hulla.

S nem sejtenek tragédiát!

S jön a grizettel a diák,

ki őt először ölelé...

Ez lesz a chambre séparée. -

Ó édes élet, ifju kor,

midőn szeszünknek színe forr,

bár minden perc vaskörmü szem,

mely a lejtő felé viszen,

mint fogaskerekű vonat...

mért szállna erre gondolat?

Ma ifjak vagyunk. S hajt a vágy!

Meleg a szoba, kész az ágy. -

De milyen ágy? De mily szoba? -

Milyen hát? Régi szálloda.

Vagy feljön a vidéki polgár,

s utazva gyermekes család:

az apa Pesten többször volt már,

fia mindent csodálva lát,

az anya fáradt, feje fáj. -

Vagy lányos ház jön. Itt a bál,

és Pesten drágák a szobák.

Vagy, Szent-Istvánra, vén slovák.

Vagy Bécsből könyvben utazó

kereskedelmi utazó.

Avagy eladni gabonáját

derék szorgalmas gazda jön:

számolva rágja garaskáját,

hogy tékoz fiának legyen. -

És a sötét faburkolat

alatt

nesz nélkül bomlik a hulla.

Nesz nélkül! Ó mi lenne, ha

egyszer mind nesszel bomlana

s a rothaj hangot költene?

Minő hangverseny? Mily zene?

Szárnyalva a világon át?

Tulzengve az élők zaját?

Nyögő, csikorgó hangelem,

melyben fulóznánk szüntelen,

s kerék csikorg, kopik a tengely -

szférák zenéje! zenetenger! -

Mi volt ez? Szörnyű! - Ah, ne félj!

Ne gondolj erre! Küzdj, remélj:

csak ablak zörge. Alszanak:

Nesz nincs, s temetve rab a szag.

Közel vagy távol: egyre megy,

a végtávolság mindig egy.

Jó gazda, számláld pénzedet,

vén bűnös, élvezd vétkedet:

nézzünk körül nyujtózva, bátran,

ha már megszálltunk e világban.

Te is fiú, tanulj, csodálj!

Leány, mulass! Tiéd a bál!

- Kinek bál, kinek ispotály -

Élvezz te is, s ne únd roué:

ma még, ma még a gyönyöré,

holnapra vár más szeparé,

hol majd fehér kőburkolat

alatt

nesz nélkül bomlik a hullád.