Régi szerelmes vers

Egy szőke lány szép őzszemébe néztem

És régi hegedűk sírása fájt,

- Ó kékszalagos majális-emlékem -

Megint elkezdjük az örök talányt?

„Szeret - nem szeret” bús boldog talánya,

Epedések zárt ablakok előtt,

Ó erkélyeknek hervatag virága,

Séták, sírások, meglátom-e őt?

Arany fiatalságom balgasága,

Te boldogság, mely siratod magad,

Tán érezed, hogy ez az élet álma,

Melyről álmodsz majd egy élet alatt?

Ó szőke lány, ó kék szalag és kék szem,

Egy kis szomorúságot adj nekem,

Majális mámorát s a kéklő égen

Csillagot, mely csak nekem ég, nekem!