RÉGI VÁROSOK

E csöndes kis szoba mit sem tud arról,

hogy ki is az, aki most itt lakik.

Hogy mily kisértetek suhannak át rajt

régi zenékkel esttől hajnalig.

A villanyvárosról, hol ifjú voltam:

hős Váradról mit tudnak a falak?

Vagy sejtik-é, hogy mit álmodtam egykor,

szőke Szeged, míg téged jártalak?...

Be idegen e négy falnak a borzas,

fekete fej s a szabadkai út,

hol aranypénzes nyaku lányok ajkán

ittam a csókos bunyevác aszút...

Csöndes szobává lett a hangos élet,

éjjente öt-hat kis lépés, le-fel...

S a kurta út mérföldekre világol

a régi városok színeivel...

S mikor a kakas Váradon megszólal,

én idehallom s behúnyom szemem...

Úgysincs több hajnal, csak az, ami elmúlt...

Ahogy elalszom, ráemlékezem...