Rejtvények

By Mihály Babits

Nem az átlátszó forrásvíz kell nekem.

(Zavaros, sáros és gőzölgő fakadás

gyógyít engem a mama-földből.)

Két kezet láttam, meztelen két kezet.

(Az egyik fiú volt, a másik meg leány.

Imára voltak összetéve.)

Homlokod lámpa, mint a bányászoké.

(Szépen ég, de ne hidd, hogy sokra mégy vele:

a fénye takar, mint egy fátyol.)

Kedvesem arcát sohase láttam én.

(Mindig álarcosan ölelt meg engemet.

De saját szívemet se láttam.)

Már rég nem élek, mozgó halott vagyok.

(Szívemben esztendők tudják, hogy nem lehet

egyszerre élni és szeretni.)