REMÉNY, EMLÉKEZET

Éltünk rögös határain

Két Géniusz vezet,

S felleg borúlván útain,

Nyújt mindegyik kezet;

De bár tekint bíztatva rád,

Vigasztalást egyik sem ád:

Remény s Emlékezet.

Emlékezet lebegteti

Szárnyát a múlt felett,

S bús képzetekben rengeti

Borongó kebeled.

Múlt kedv után titkon epeszt,

Múlt kín között ismét senyveszt,

S lelkedre hoz telet.

Kéklő lepelben messze jár

Előtted a Remény;

Magához int, de meg nem vár

Tovább tovább lengvén.

S míg lepkeszárnyát kergeted,

Lezúg hiában életed,

S állasz pályád szélén.

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót

Múlt és jövő közűl;

Öleld meg a jelenvalót,

Mely játszik és örűl.

S bár ködbe néha burkozik,

De színe gyorsan változik,

Ajkán mosolygás űl.