REMETE SÍRJA

By Mihály Vörösmarty

Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,

Kit szent gondjai közt csendesen ére halál.

Mely élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél,

Lábainál csörög a kút ere, melyet ivott:

Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant is?

Hallja; de álmadozik s álma örökre szelíd.