Retribue servo tuo, vivifica me.

Adgy Istenem! kedvéltető kegyelmet,

adgy szolgádnak erőt, ki szavadnak

hűven engedelmeskedni kíván!

Nyisd meg vékony eszemnek

szemfénnyeit, hogy drága bölcseségét

szent hagyományidnak kinyomozván,

szívemet csudálásokra győzze.

Én, mint árva szarándok

e’ földi lakhelyenn, mikép akadgyak

legbizonyosb ösvényire mennyben

tündöklő hazámnak, hogyha tőllem

értelmes ragyogását

eltitkolod szent rendeléseidnek?

Bús lelkem csüggedve ohajtya

bölcs itéletidnek oktatásit:

jól látván veszedelmes

ügyét az esztelen kevélynek, a’ ki

megvetvén hagyományidot, úgy él,

úgy vesz el, mint a’ kit átkod üldöz.

Óh! hárítsd tova tőllem

az illy gyalázatot, veszélyt, alázást!

Nem buzgón ügyekeztemë mindég

szent szavadnak engedelmeskedni?

Haj! melly csúfokot űztek

belőllem sokszor önmagok honunknak

naggyai, melly kajcsokra csavarták

minden tettemet gyűléseikben!

Meg nem szüntem azonban

követni még is szent igazságidnak

nyomdokit: a’ te szavad kalaúzom,

oktatóm, ‘s örök tanácsadóm volt.

Bátor porba tapodva

senyvedgyek is, mint véres áldozattya

öldöklőimnek, Te bizonnyal

új életre hísz: mert úgy igérted.

Én csak hűven elődbe

rajzoltam eddig kérlelő panasszal

bús ügyemet, valahányszor epesztő

súllyaim lenyomtak; és Te töstént

meghallgattad alázott

szívemnek óhajtásait. Csak oktass,

kérlek, igazságidra; mutasd meg

törvényidnek úttyait; serényen

‘s örvendezve gyakorlom,

akármi érjen, a’ mit rendelésid

lelkemnek hasznára kiszabtak.

Ér ugyan reám is ollykor, úgymint

gyarló testbe rekesztett

valóra, szendergés a’ jóban: ámde

a’ te szavad kegyesen megerősít

engemet, malasztod a’ gonosztúl

megment, ‘s megkönyörűlvén

erőtlen emberségemenn irgalmad,

tisztemhez meg vissza vezérel.

El van már Uram! tökéllve nállam,

hogy nem tántorodok ki

rossz útra üzent igazságod’ nyomábúl,

hogy csak itéletidet nyomozom, még

élek, és hogy a’ te bölcs szavadhoz,

mint legfőbb vezetőmhöz

ragaszkodok. Ne szígyenits meg engem’,

kérlek Uram! mikor, a’ mit igérek,

végbe vinni kezdem. Bátoríts fel

inkább, édes örömmel

tágítsd meg ollykor szívemet, ha lankad:

szent hagyományidhoz mi serényen

sürgök így naponkint! Bölcs nyomásinn

örvendezve repűlök!