Révület

Oly furcsa ez: szavak zengésein túl

Keresni titkot, mely bennük dereng.

Oly különös: rímünk az égbe indul

S örök jövőbe vonja a jelent.

Oly szomorú: az élet erdejében

Eltévedezni s nézni: hol kiut?

Mint a szökő rab, ki a ködben, éjben

Reméli, hogy őrt téveszt és kijut.

Oly gyönyörű e lét s a Léthe partján

Elrévedezni égen és mezőn

És nem találni társat, aki balgán

Velünk ballagna boldog könnyezőn.

Oly isteni: heverni gyenge fűre,

Bámulni: jönni, menni felleget,

Míg sors borúja és öröm derűje

A semmibe szelíden ellebeg.