REZIGNÁCIÓ

Már borús, örök körben kering

Lomha léted, útad elveszett,

Mert arany fonálod, mely szerint

Járj, elejté csüggeteg kezed,

S immár pályád fájó labyrinth,

Lesz-e még, ki rajta elvezet?

Lesz-e égi angyal, akinek

Karja védjen útaid sivárján?

Vagy akár remény: remek ivet,

Boldog hídat színlelő szivárvány?

Vagy ha más nem, egy szegény szivet

Lelsz-e még, mely mint te, úgy viv, árván?

Ó, jaj, már tetőled minden út,

Angyal és remény s szív elmaradt,

Helyed árva zug csak, méla sut,

S lelked bölcs lemondást, bús sarat

Téli kandallódul sírva gyúrt,

Mely nem ád hőt, csak füsttel marat...