RIADÓ

Eltörlöm a bűnök

Bánatteli poklát,

Szivembe e lángot

Az Istenek olták.

Földúlom a régi

Rozoga világot,

A baromi sárkány

Fejeire hágok.

Inába szakadtan

Hadd hulljon a porba

A vétek, az átok

A földre tiporva!

Hadd hulljon a porba

Minden körülöttem,

Sápadva, inogva,

Reszketve, törötten!

Legyőzöm az ádáz,

Az írigy erőket,

Kihívom a sorsot,

Nem rettegem őket.

Harapja a földet

A százkaru bálvány!

Feltűzöm az égre

Az eszmeszivárványt.

Feltűzöm az égre

A szellemi zászlót,

Bámulja az ellen

A messzeviláglót!

Beoltom a szívbe

A végtelen elvét,

És fölszabadítom

Az emberi elmét.

Koldulva kegyelmét

Ne lesse az égnek,

De nézzen erősen

Szemébe a vésznek!

És törjön előre,

Repüljön a napba,

Mindig sebesebben,

Mindig magasabbra!

Kitárom előtte

Az örök erőket,

Semmi se nyügözze

Az égbetörőket!

Fényt szórok a szívbe,

Az eszme világát;

Föltépem a sírok

Kételyteli zárát.

Leszállok a mélybe,

Pokolba leszállok,

Leviszem az üdvöt,

A pompavilágot.

Leszállok a szívbe,

A szív fenekére,

Ragyogjon a lángja,

Ömöljön a vére!

Ömöljön a vérem,

Emésszen a lángja!

Szenvednem is édes

E büszke tusába.

Ne bírja a földet

A szégyen, az átok!

Fölgyújtom a régi,

Rozoga világot.

Eltörlöm a bűnök

Bánatteli poklát,

Szivembe e lángot

Az Istenek olták.