RÍMES, FURCSA JÁTÉK

Szeszélyes, bús ajándék

E rímes, furcsa játék,

Ó, zokog, bár negédes -

Fogadd szivedbe, édes!

Mert csupa szívbe vert seb

Vérszínezi e verset,

Mint halvány őszi rózsa

Szirmát az őszi rozsda.

De lásd, egyebem nincsen,

Se birtokom, se kincsem,

Nem adhatok tenéked,

Csak ily borús zenéket.

Szebb volna büszke kastély

Termén egy fényes estély,

Vagy lágy keréken zajló

Kocsidba drága pejló...

Vagy elrobajló fülke

Ringó pamlagján dűlve

Elnézni, merre foszlott

A sok távíró-oszlop...

Vagy űzni falka fürtjét,

Hallani hallali kürtjét,

Míg elfakul porosra

A frakk vidám pirossa...

Vagy tán az volna szebb lét:

Nézni istennők keblét,

Hol antik ívek árnyán

Mereng sok régi márvány...

Vagy Svájcban lenni vendég:

Csodálni naplementét,

Vagy vinne halk fedélzet,

Hol a banános dél szebb...

Ó, mind e rím mi kába,

Ó, mind e vágy hiába,

Nekünk, két árva rabnak,

Csak sóhajok maradnak...

De hallgasd most e verset,

E torz kedvvel kevertet,

Zsongítson furcsa hangja,

Mint füstös képü banda:

Itt flóta, okarína

S hegedük soka rí ma,

Száz hangszer, minden rím más,

S vén bánatom a prímás.

Ízzék a dal duhajjá,

Csattanjon vad csuhajjá,

Majd haljon el sohajtón,

Fejem öledbe hajtom.

Csönd. Ajkaim lezárvák.

Ringass: árva az árvát,

Így, sírj csak, rámhajolva,

Meghalni volna jó ma...