RIPACS

Csak a bukás várt, látom magam is.

Elméláztam a fák közt: Ó, szelíd,

Örök kulisszák! - s mikor tüzeit

Rámköpte a reflektor: “most!” - hamis

Gesztussal rángtam, rossz, ijedt szinész -

Egy percem lett vón: megmutatni a

Fenségeset. Az Istent. S már tova

Fordult a fény. És ennyi az egész.

Ó, hol a szenvedély, amit csak én

Tudtam? Az égre nézek: rég halott

Csillagok özvegy fénye nyargal ott.

Reménytelen minek ágálok én?

Az előadásnak rég vége van.

Jobb lesz: lemosom az élet silány

Festékeit magamról. Halavány,

De igaz arcom bocsásd meg, Uram!