Robinson szigetén...

Robinson szigetén, magányom szigetén

Az alkonyatba nézek.

A tenger csöndes és örök, mint a remény,

Nincsenek most ködök s hajótörések.

Magányom szigetén, vágyaim szigetén

Mindig hajóra várok,

Fehér kendőt terít lelkemre a remény,

Be bánatosak a tengeri csalódások!

Vágyaim szigetén, árvaság szigetén

Papírhajót csinálok.

Menj, vigyen a vágy, az éjszaka, a remény

És oltalmazzanak a szomorú, nagy Plejádok!

Árvaság szigetén, halálom szigetén

Ez a hajó a minden;

Talán hozzátalál, talán mégis elér,

Talán mégis szeret engem egy régi isten!