ROKKANTAK

Parasztlábaikról

Leamputálták az ásót... Nem veri

Színek meleg essője többé

Szemük szárazságát.

Gránátokba törte

Karcsú gerincük acélobeliszkjét

A sátános tankokká vedlett

Harangok ütése.

Áttört tüdejükön

Tajtékos borzalmak marsolnak nyögve

És lágy agyukra internálták

A Szibériákat.

Ők azok, akikből

Még visszakaptak valamit az anyák

Amaz emberebb gödrök vámján,

Hol most meszesednek

Eggyé mindenfajta

Dadogó Krisztusok, hogy irtózatos

Hegyibeszéddé magasodjék

A hörgés bacchanálja.

Hiányzó karjukon

A kenyeres tenyér megöklösödött

És szívükben égve harangoz

A Békesség elé.