Ó, ROMOK!

Hol déli napban vén márványromok

Alusznak, s álmuk enyhe szenderű,

Ragyognak, s fényük enyhe, szent derű,

S aranylón felhőz a szelíd homok,

S aranyhajú aranykisasszonyok

Járják a port, vörös bedekkerű

Finomka misszek, ó, a nagyszerű

Romok közt lelkem is elandalog -

Míg itthon testem unt robotját tengem,

Elküldöm lelkem: menj, ma légy turista,

Utad dús tájak s drága nők közt lengjen!

Légy már, szegénykém, enyhe, könnyü, tiszta;

Jöjj vígan, majd a bús tagokba vissza,

S gyújts aranylámpást a sötétült szemben!