Rosa Mystica

By Sándor Reményik

A rózsák: ez volt minden örömed.

Tavalyi rózsák hulló levelét

Gyüjtötted, gyüjtögetted

Dobozba pergetted a szirmukat

Titokzatos, tűrő, halvány mosollyal,

Szelíden, szépen, - ki tudta: minek?

Koporsó-párnának.

A kis vánkost a fejed alá tettük,

És Téged betettünk a föld alá,

Mikor a rózsákat kivettük

Idén a föld alól.

Én nem tudom, Anyám, Egyetlenem,

Az angyal harsonája mikor szól,

Isten mikor szólít a föld alól -

De én ma este felhozlak magamnak.

Állj ágyam mellé, Édes Rózsatő

És verjél gyökeret,

Virrasszál mellettem és virágozzál

És hullasd fejem alá leveled,

Bús fejem alá bársony-leveled.