RÖVID VÁLASZ KOVÁCS SÁMUELNEK HOSSZACSKA LEVELEIRE CSÁKVÁRRA

Későn válaszolok hangos soraidra, barátom,

S most is elég röviden; részént hogy sok dolog és gond

Környékez, részént hogy példát adjak ezáltal,

Mert hosszú levelet szoktál küldözni; ne véljed

Mégis, hogy magyaros Músád nem kedves előttem.

Tetszik, s verseinek mértékét nagyra böcsüllöm!

Így írj; másokat is így buzdíts írni, ha szívből,

Nyelvünknek fényét szereted, s magasabbra emelni

Szándékod vagyon, amin nincs kétségem; azon sincs,

Hogy koszorút vársz ágáról a delfusi fának.

A sokaságra ne nézz, a régi legényre, szegényre.

Ezt valamelly rezegő torkú kántorra bocsásd s hagyd:

Vagy, ha neked tetszik, mint soknak tetszik imillyen

Hang, nem is ok nélkül, bizvást zengj rajta, de ritkán,

És röviden. Vedd példáúl a soproni kedves

Hangozatú költőt; vagy amazt, ki kesergi leomlott

Várait e hajdan szép Honnynak: néha Csobáncra,

Néha ragad Somlóra, s neves Badacsonra, s magasról

Nézeti régi dücsőségét e földnek, azokra

Emlékeztetvén, kiknek hálával örökké

Tartozik a maradék; s oh vajha tehetne csudákat!

Így szólok, mert újra teremteni kellene mindent;

Vályogok a mai kőszikláink többnyire, s díszesb

Thébát építtetni belőlök nem tud akármelly

Amfion is. Nem fárasztlak. Légy boldog, ohajtom.