Rózsaszín lámpa

Minden fővárosban

lángol a ködből,

a harmadik vagy negyedik emeletről

egy rózsaszín lámpa.

Úgy ég a meredek

háztetők zavarában,

fönn a telefondrótok közt, a sötétben,

mint a mennyország,

mint gyermekkorom kis betlehemje,

mint az ismeretlen szerelem

elveszett paradicsoma.

Mily borzas hisztérika

tollászkodik alatta,

fejfájósan kavarva rumos teáját,

sűrű cigarettafüstben

olvasva egy

ponyvaregényt?

Mily elvált asszony cifrázza föl

az ócska, színes papírronggyal

elrontott életét?

Én nem tudom. De este, ha fázom

és céltalannak látszik az útam,

úgy nézek erre az ablakra,

mint egy kutya,

s ha fölmennék, talán

örökre ott maradnék.