Rózsaszüret

Királylánynak kötök ma csokrot,

piros, fehér és sárga rózsát,

haldoklik a bús rózsaerdő,

elvérzik a gallyon a jóság,

piros, fehér és sárga rózsák.

Pufók, vigyorgó hold kacag fenn,

halotti árnyékok osonnak,

sápadt az éj, sápadt az arcom,

hideg szelek fújják a holdat.

Halotti árnyékok osonnak.

Haragvó rózsákkal verekszem,

és vérrel áztat száz hazugság,

cirógatnak virágos ágak,

alattomos, gonosz cicuskák,

és vérrel áztat száz hazugság.

Csurog a holdfény és a vérem,

a földre vág egy gúnyos ördög,

eltépi lebegő ruhámat,

karmolnak égő rózsakörmök,

a földre vág egy gúnyos ördög.

Csupa piros seb már az arcom,

s megyek előre zúzva, marva,

belém hasít a tearózsa,

akár a tigris szörnyü karma,

megyek előre zúzva, marva.

Mezítlen mellel földre fekszem

s kacagva talpra ugrom újra,

egy gőgös ár reám viharzik,

s szegény, szegény szemem kiszúrja.

Kacagva talpra ugrom újra.

Töröm a csokrot, éji kertész,

vérezve és vakon tusakszom,

sebes mellem vérszínü rózsa,

halvány kamélia az arcom.

Vérezve és vakon tusakszom.

Temetkezik a csillag is fenn.

De te ne félj, aludj csak, édes, -

fehér ágyban fehérlő rózsa! -

A te csokrod hajnalra kész lesz.

Ne félj, ne félj, aludj csak, édes.

Reggelre majd ajtódba botlom,

vakon, bénán és haloványon,

véres virágokkal borítlak,

és a te rózsalelked áldom

vakon, bénán és haloványon...