RUSZEK JÓZSEFNEK VESZPRÉMBE

Már, amint régen megizentem Náraim által,

Éles jambusokat kezdtem rád írni; de csendes

Euridicém nem akart háborgást vinni magával;

Sőt kérlelt, szépen kérlelt, s ezt adta tanácsúl:

“A Hazafit, Magyarom! mint jó testvéredet úgy nézd,

S kéméld meg; mikor egymásnak vesztére rohantok,

Ellenségtek örűl.” S meggyőzött gyenge szavával.

Félre tehát jambus, vagy azokra, kik ártani mernek

A jóknak, főként Ruszekemnek, vond ki s ropogtasd

Fegyveredet. De, hiszen, kész védeni őtet Apollo;

És maga is képes, mihelyen megpengeti lantját,

Minden Gorgonokat szétűzni s leverni pokolra.

Mindazonáltal az én készségem légyen előtted

Kedves; s mert méltó Músád szeretetre, fogadd el.

Szent a béke, Ruszek, köztünk: ezt tudnia illik

Mindennek; de pörünknek okát más senki (hanemha

Vajky barátságból meg akarná tudni) ne tudja.

Úgy légy, óhajtom, minden léptedre szerencsés:

Amire hágsz, legyen az puha gyep, basa-rózsa, kakukfű.