Sainte Thérése de Lisieux

Szelíd hárfával siratlak,

halványszinü rózsa,

pasztell-fényü színes ablak,

finom, gyenge rózsa,

gyenge, lengő és esengő,

hold ezüstje mossa,

ezüst-zengő csöppnyi csengő,

édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,

lenge, szűzi, drága,

fehérarcu kármelíta,

zsenge rózsa ága,

keskeny ajkad égi csókra

nyílott, tiszta mátka,

szép erények rózsacsokra,

rózsaszinü ága.

Máris mentél, alig jöttél,

így vagyon megírva,

fájó illatot köhögtél,

sárga rózsa szirma,

várt a messzi csillag-oltár,

csupa perzsa, szmirna,

alig voltál, beleholtál,

sárga rózsa szirma.

Liliomon éldegélsz most,

rózsa lett a vérted,

habfelhőkön mendegélsz most

s dalomat nem érted,

pedig lelkem sírna, sírna,

vagy röpülne érted –

Hull a földre rózsa szirma,

amint megigérted.

Mennyi rossz tett, csúnya emlék,

én voltam, ki tette,

akasztófát érdemelnék

s rózsát adsz helyette,

buja voltam és goromba

és gőgös felette:

nem borulhatsz hát karomba,

rózsát adsz helyette.

Arcod édes égi fényt vet,

hull a rózsa, hull, hull,

kék felhőn vár Vőlegényed,

hull a rózsa, hull, hull,

tapsikolnak mind a szentek,

hull a rózsa, hull, hull,

amint kézenfogva mentek,

hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,

rózsákat pazarló,

kérd meg énhelyettem Istent,

hogy ne nézze gyarló

voltomat és hadd mehessek,

hol a Hold a sarló,

vándortársatok lehessek,

rózsákat pazarló.

Szelíd hárfán hadd mulatlak,

halványszínű rózsa,

Isten házán színes ablak,

égszín gyenge rózsa,

zsenge, lengő és esengő,

Krisztus csókja mossa,

csókkal zengő csöppnyi csengő,

édes kicsi rózsa!

Mindörökkön élni, élni

adassék meg nékem,

lábatoknál üldögélni

rózsalevélkéken,

Krisztussal s Veled beszélni

fent a tiszta égen,

éldegélni, üldögélni

rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából

szirmokat csinálni,

csillagházunk ablakából

földre ledobálni,

szent szerelem szűzi bokra,

egy szobában hálni

Veletek és ágyatokra

rózsákat dobálni!