Salve

A negyvenkettes mozsarak korában

Negyvenkettes lettél te is, barátom.

Ma ők dörögnek gőggel e világban

S rázzák a lelket az Illés batáron.

Ma csöndes fájón dúdol csak a költő,

Hogy emberölő lett egy emberöltő!

S te csüggedetlen hirdeted az élet

Szent igazát s hogy a halál mese.

És kijavítod, mit babona vétett,

Vagy balgaság, ó élet mívese!

És elborulva nézed, mint hű gazda,

Ha szép vetésed rút rontás aratja.

De én tudom, hogy lesz még ünnep egyszer,

Hol Helfferichnél Ehrlich többet ér

S Pasteur különb, mint száz véres vasember,

Kiről ezer rom és rokkant regél.

Itt az idő, hol egy lesz csak az ellen:

A butaság! és győzni fog a szellem!

Mikor magyarnak lenni annyi lesz majd:

Szabadnak lenni, bölcsnek és igaznak,

Nem nézni le a dolgos idegen fajt

S ököljogot nem adni ősi gaznak!

E kort újult lélekkel így köszöntöm:

Éljen a bátor és jó mindörökkön!