Sárba zuhan a nap

A tegnap is elment, a holnap is elmegy,

az öröm is elment, a bánat is elmegy –

Udvarunkon a cseresznyefa

minden tavasszal kivirágzik.

Csókot is adtam, erőt is adtam.

Sokért cserébe keveset kaptam.

Egy gazdátlan burnusz üget

a forró Szaharán.

Agyvelőt tépnek, ideget falnak

örökös csaták, új forradalmak,

de kedvesem szájszéle égő,

piros, mint a vér.

Harangok szólnak, engem temetnek,

nedves sírokban holtak nevetnek;

bizony mondom, egy szép napon

sárba zuhan a nap.

Apám is meghal, fiam is meghal,

a színek ordító rendje is meghal

s görnyedt háttal a kusza vonalak

értelmét keresem.