Sárga lomb

Gazdag bőségén a nyárnak

A virágot fel se vesszük,

Minden óra új gyönyört ad -

A hervadtat porba vetjük,

Míg az ősz jő hűs szelével,

A virágok mind kihalnak,

S múlt idők emlékeűl csak

Sárga lombjaik maradnak.

Összeszedjük akkor őket

Édes bú emlékeképen -

Egy-egy napnak érzeménye

Írva van minden levélen.

Egy-egy lomb minden dalocskám,

Mely a multban éle-nyíla -

Ez kertben, míg az vadonban,

Ez lányszűt, az sírt virasztva.

S a tavasznak halvány képe

Száll előttem egyszer még el,

Amidőn a dalt mosolygva

Zengem el - könyűs szemekkel.