Sárközy kisasszon halálára

Itt fekszik ő a hajdanában

Kedves, mosolygó rózsaszál,

Elhervadott nyíló korában,

És fája díszét-vesztve áll.

A mord halál e ritkaságot

Meglátta és tárgyúl vevé,

S e bíbor orcájú virágot

Egy sárga rózsává tevé.

Sárgán se múlt el tetszisége,

Sárgán is ékes rózsa volt:

De élte lángja fogytig ége,

És elnyelé e néma bolt.

Itt áll, de csak kóró magában,

Ah, a mosolygó rózsaszál,

E düledéknek oldalában

Bús fája díszét-vesztve áll.

Mellette tépett szárnnyal űlnek

A víg reménység gyermeki,

Sír Hymen és füstölve hűlnek

Leforgatott szövétneki.

Ti ifjak! akik szép szemére

Hevűlve olvadoztatok,

Könnyes szemekkel sírkövére

Hervadt virágot szórjatok.

S mondjátok ezt: „Ah, így futál el

Tőlünk, te rózsás Grácia!

Ilyen valál: így hervadál el,

Óh Sárközy Terézia!”