SAS

Micsoda óriás sas

száll le a zengő mennybolt

szikláira. E szárnyas

a semmiből jött, nem volt.

A mindenséget falja

csilló azuri csőre.

Vaskarma tépi, marja

a meleg húst belőle.

S a fogoly világ hullat

könnyes üvegszemekkel

vércseppes pihetollat.

Ez a pirosló reggel.

E madár könnyü röpte

a létet elragadta.

Nincs magasság fölötte

és nincs mélység alatta.

Az egyik szárnya lelkem,

a másik szárnya Flóra.

Én őt váltom és engem

ő vált igy uj valóra.