Sas a magasban

Lassan kóvályog az erdő felett,

És egyre szélesebb köröket ír,

S a földtől egyre távolabb lebeg.

Lassan elnyeli a levegő-ég.

Hatalmas szárnya alig-alig lendül,

Ez „ama kiterjesztett erősség”.

Idelenn hullanak a levelek,

S én hulló levelek útján megyek,

És magammal, és mással,

És az Istennel perelek,

S lényem törvényét félve kutatom.

Az a másik ott fenn:

A végtelen erő,

S a végtelen Magány,

És a végtelen Nyugalom.