Sebesült munkás a Rókusban

Fekszik. Süketebb, mint Beethoven

És szétroncsolt, mint egy titán.

Hörgése zord, halálos ómen,

Lelke túl óperencián.

Mint omlott tárna éjjeléből

Távol robaj, száll sóhaja.

(Holnapután kétölnyi mély föld

Ölén virul tovább haja.)

Testvérem ő, könnyezve nézem

És fogom forró pulzusát.

- Még reggel hetykén fütyörészett

S tőled volt lázas: ifjuság!