SEMMI

By Attila József

Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.

Legyen, hogy ne legyen,

legyen, hogy ne legyen -

mondjuk: Edit.

A csillagokat most a láthatatlan,

sárga kis csibék szemelgetik.

Talán hajnalodik, talán Budapest ég,

talán egy izzadt óriás-leány

arcán olvad a festék.

Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,

tengerek dörögnek, emberek áradnak.

Bosszant az a goromba ház a sarkon -

olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.

Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,

ahová most érkeztem.

Nincsen málhám.

Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám.

Egy: semmi.

Kettő: semmi.

Három: semmi.

Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,

hogy egyáltalában nincsen semmi.