(SEMMIRE SEM MEHETÜNK...)

By Mihály Vörösmarty

Semmire sem mehetünk, ha csak andalgólag emeljük

Tollunkat, kedvünk, s tárgyunk sincs verseket irni.

Igy tehetetlen volt elmém, késtette nagyokra

Vágyó indulatom, mikoron tárgy nem vala, melyre

Kénye szerént szedné érzésit rendbe, ez okból

Kezdettem tűnődésem versekbe foglalni.

Múlik üdőm hasznos munkában, nem töröm annyit

Válogató elmém a tárgy sokféle nemében.

És bár kedvetlen s ízetlen sorra fakadt ki

Kétes versezetem, mégis több jóra tenyésző

Munka helyett únalmamban jobb ilyeket írnom,

Mintsem egyébb jelesebb dolgot rútúl magyarázni,

Ami többnyire származni szokott unalomnak öléből.