SEREGÉLY ÉS GALAMB

Emlékszel-e egy csúf madárra?

Hollók és varjak kósza népe

Így vallat éjről éjre.

Emlékszel-e egy csúf madárra,

Egy véres, bűnös, vén seregélyre?

Nem láttam soha seregélyt én,

Gyönge, finom fióka-szárnyam

Ugye, hogy makulátlan?

Nem láttam soha seregélyt én,

Nem láttam én, jaj, sohse láttam.

Éjben, csókban, borban, szemétben

Tört szárnnyal én sohse loholtam,

Sebekkel, félig-holtan,

Éjben, csókban, borban, szemétben

Az nem én voltam, az nem én voltam.

Nem emlékszem a csúf madárra,

Valaki itt galambnak vélten

Járt helyettem a vérben.

Nem emlékszem a csúf madárra,

Újszülött vagyok, nem is éltem.

Előttem egy vén seregély járt

Bizonnyal, gonosz, bűnös kedvben,

Dacolva, istenetlen.

Előttem egy vén seregély járt,

De én, íme, újraszülettem.

Piros, fehér, szűzi galambként,

Aki nem küzd, sorsot nem vállal

Egy csúf seregély-árnnyal,

Pihés, fehér, szűzi galambként

Halok meg szép galamb-halállal.