SÉTA BÖLCSŐ-HELYEM KÖRÜL

Ez itt a Bence, látod-e,

Szelíd, széles domb s méla lanka,

Tán klastrom állt itt egykoron,

Bence-nap éjén köd-torony

Fehérlik s kong süllyedt harangja.

Ez itt az Ér, a mi folyónk,

Ős dicsőségű Kraszna-árok.

Most száraz, szomorú, repedt.

Asszonyom, tépjek-e neked

Medréből egy-két holt virágot?

Ez itt a Kótó, volt falu,

Elsüllyedt vagy turk horda dúlta,

Csupa legendák és jelek.

Itt akartam járni veled

És most gyerünk be a falunkba.

Ez itt falu, az én falum,

Innen jöttem és ide térek.

Mindszentnek hívják hasztalan,

Mert minden gonosz rajta van,

S itt, jaj, átkos, fojtó az élet.

Ez itt pedig magam vagyok,

Régi tüzek fekete üszke

S fölöttünk végzet-szél fütyöl,

Szaladj tőlem, átkozz, gyülölj,

Avagy légy rám ujjongva büszke.