Shakespeare estéje

Az esti ködben, őszi esti ködben

Hazabotorkál, véle a homály,

A dérütötte hold lassan kelőben:

Már itt az ősz és itt az este már.

Az országúton kósza álmok járnak,

Danol a szél, halódik a határ,

Járnak az árnyak, vége van a nyárnak,

Már itt az ősz és itt az este már.

A kandallóban sírnak már a gallyak,

Künn a tarlókon kárognak a varjak,

Nyárnak halála: árnyak élete.

Violás alkony, opálos színekkel,

Nézi a néma, nagy, magányos Ember:

Szívében kong, bong a Téli rege!