SIET E SZÁZAD...

Csavarokkal és tengelyekkel,

huzalokkal és hengerekkel,

telepekkel, szigetelőkkel,

szelepekkel, gőzös erőkkel,

szárnyakkal, zúgó motorokkal,

fém-tüdővel, acéltorokkal,

vas-szívvel, melyben nincs alázat:

szerelte fel magát e század!

Nagy útra készül... Messzi térre...

Nem szomjas borra már, csak vérre...

Zsákmányra felhők peremén les...

Már a szerelemre sem éhes...

A hideg ébrenlét királya,

már az álmokat sem kívánja...

Valóságban él, csak anyagban,

mely tapintható s csalhatatlan...

Siet e század!... És a tűz még,

mely bent zihál, minthogyha űznék:

árnyát kísérteties fénnyel

előbbre veti - rémes fény-jel!...

Hogy a Saturnusban s a Holdban

megláthassák, hogy merre, hol van?...

Célt mutat, mint a bamba állat?...

Izgatja a telitalálat?...

Rohanj: század, te külön bolygó!

Utánad nézni bús, de oly jó!

Látni magam: kis pontot benned

s tudom, hogy így kell tönkremenned...

Kis kalapáccsal én, te szörnyű

ágyúkkal, miknek röpte könnyű...

ahova én förtelmes félsszel:

te is csak oda, oda érsz el!...