SIKER ÉS BUKÁS

Szép az, mikor szabadon szökken ki a sugár!

mikor sudárfa lobban s lombja keres eget!

Mikor egek hasadnak a fénylő nyíl előtt!

Óh szép a siker!

Az édes légben édes érzések nyílanak,

lelkek illatja árad és boldogan özön

s ezernyi szem felragyogó lángján

és ezer szív kirobbanó vágyán

följebb, följebb repülni

azur ég drága tükrén,

föl a Napba, a Napba!

a megdicsőülésbe!...

Óh siker édes kéje!

De szörnyű ha a rügyre rög borul sulyosan,

ha sustorgó örvényszáj a mély felé sodor,

ha botor sors viharral söpri el a Reményt!

Óh szörnyű a bukás!

Mert tudtam volna én is lobogni fényesen!

szivemben ég a láng és erő zúg rejtekén!

De ördögök suhognak fölöttem véresen

és nem tudom kiszórni szivemnek kincseit

és nem tudom kizengeni

mert hangom fénytelen

akaratom lebénult...

mert minden ellenség...

mert vad világ...

mert meg kell semmisülni...

Szörnyű, szörnyű bukás...

Ám a siker árnyában elszunnyad az erő...

És a Bukás kohóján megacélosodik...

És a Siker-felhőből esőzik a bukás,

ám a Bukás mélyéből fel-feltör a siker!

A szép Sikernek fattya a Fekete Bukás:

és a nyomorult Bukás leánya Szűz Siker.

Mert fulladt tűz röpíti magasba a sugárt

és a sudárfát a rög börtöne lobbja ki,

és lappangó íjj repit nyilat az ég felé!...