Siránkozás gitár mellett

Jaj, hányszor akartam önállót alkotni,

egész szimfóniát, gyémántos dallamot,

szuverén életet!

Aztán semmi se lett belőle,

mert elnyomott valami más nagy ének.

Vijjogó szélben belemuzsikált a kéményekbe,

dúdolva táncolta körül a havas Hargitát

az egyetlen mélytorkú énekes:

a Történelem.

És nekem nem maradt egyéb,

mint ködös estéken bundába burkolózva,

fekete-szalagos ócska gitárral

kitelepedni a cifra kapu elé.

Aztán fagyos ujjakkal a húrokba kapni

s pengetni zöngve, pengetni dongva,

pengetni halkan, pengetni sírva

a kiséretet.