SIRASSON MEG

Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem,

Szép út állt előttem, de nem azt követtem.

Nem adok, nem hajtok semmit a világra,

Bolond célok után rohanok zihálva,

Bolond célok után álmodozva, balgán -

Így beszélnek rólam minden utca sarkán,

- Édesanyám, lelkem,

Sirasson meg engem.

Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,

Azok tettek azzá, akiket szerettem.

Üres lett a szívem, üres lett utánok,

Betöltötték kínzó, messze űző álmok.

Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,

Egy mámoros álom lett nékem az élet,

- Édesanyám, lelkem,

Sirasson meg engem.

Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,

Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,

Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,

Én pedig rohanok balga küzdelembe

Diadalt aratni. Milyen dőre álom,

Pedig hozzá kötve életem, halálom!

- Édesanyám, lelkem,

Sirasson meg engem.

Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába,

De ha harcba szólít szivem minden vágya,

Mit tehetek róla? Tán az örök végzet

Rótta rám e kínos, bús kötelességet

S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,

Mig kidűlök s lesz más, ki helyembe álljon.

- Édesanyám, lelkem,

Sirasson meg engem.

Eladtam már magam, nem magamnak élek,

Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,

Lelkem lett a küzdés, szivem lett az álmom,

Szivemet keresem, amíg megtalálom,

Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,

Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre.

- Édesanyám, lelkem,

Sirasson meg engem.