SÍRDOMB A HEGYCSÚCSON

Üveghegy ez. Ezerszínű üveg.

Az ördög csuszkál oldalain föl-le.

Hántott héjú szivekből ez a hegy

Már régen épült. S énekelni megy

Hajnalban ez a hegy a vaksi földre.

- Sej haj, meghalt!... Ó, meghalt!... Hosszu csend.

A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán.

Egy sírdomb megy a hegy csúcsára. Fenn,

Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen

Fénylelke forrón leömlik az arcán.

Hullámzik még és lépcsőkké mered.

- A hegy csúcsáról nagyon messze látni,

Fennebb, a hantról, még messzebbre látni,

Ki akar látni, apró emberek? -

Csak csend. És újból zeng, ragyog a hegy.