SÍREMLÉK.

Pihenj, fiam! nem áll ugyan

Kevély márvány álmad felett;

De bús anyád, fájdalmival,

Sirodnak élő szobra lett.

Szivemre írva fel neved

A vesztés gyászbetűivel;

A vándornak, ki alszik itt?

Sirkő helyett én mondom el!

És elvirasztva napjaim:

Veled majd együtt pihenek;

Hol nincs gyermektelen szüle,

Hol nincs árván maradt gyerek!