Sirok között

Együtt küzdötték át az éltet,

Kik most nyugodni ide tértek.

Hangos családi körüket

Pótolja néma sírüreg.

Köröskörül dus illat árad

Virágos telkén a halálnak.

Gyepe jól ápolt, üde, zöld!

Márványát adta messze föld.

Hiába lesz a földi földdé,

Porember, gőgöd él örökké!

Hiú elmével képzeled,

Hogy a holtak is kényesek.