SÍRVA GONDOLOK RÁ

Sírva gondolok rá,

Mikor a kevélység volt uram,

Sírva és szomoruan.

Bécsnek szállt a tábor

S a sok vidám, vad kalandozót,

Ím, elnyelte a bozót.

Bécs és minden ellen

Nem támadhat egyszerre magyar,

Ha száz harcot nem kavar.

Jó vagyunk egy harcra,

De először mindig itt belül

Üssünk szét kegyetlenül.

Az egész világgal

Rendünk egyszerre úgyse leszen.

De itthon: félelmesen.

Minden árulókkal

Számoltunk volna itthon előbb,

Mi, a híres kérkedők.

Lopó nagyurakkal,

Kik nyakunkon tartják jármokat,

Beszéltünk volna sokat.

Bécs megmaradt volna,

Előkelőn, ravaszul, bután,

Porciónak azután.

Az itthoni Béccsel

Kellett volna végezni előbb,

Vitéz, kuruc tervelők.

Előbb itthon rendet

Csinálnának kuruc csapatok,

Ütvén grófot s nagy papot.

Azután, tudom már,

Mindennek eljön az ő sora,

Minden bűnnek ostora.

Mi másképp csináltuk,

Szép öcsém - mi kevélyek valánk

S kár, ha a magyar falánk.

Sírva gondolok rá,

Mikor a kevélység volt uram,

Sírva és szomoruan.