Sírvers

A szabad ég alatt tanyáztam.

Gyermek voltam és karikáztam.

Míg karikám gurult előre,

ránéztem fűre, fára, kőre,

holdfényre, napra, csillagokra,

férfiakra és asszonyokra

s mindenen – legyen új vagy ódon –

elcsodálkoztam szörnyűmódon.

Nem nézve így lábam elébe,

e roppant gödör éjjelébe

zuhantam. – Istenem, ha árva

útfélen fekvő karikára

találsz, kérlek, keress meg engem:

E rút veremből végy ki engem!